horrorfeldolgozások régen és ma 2. rész

A második rész az 1960-as évektől a kétezres évekig követi majd a horrorfeldolgozások megjelenését.Hamarosan

Horror feldolgozások régen és ma. Első rész

Nem újkeletű dolog, de az utóbbi néhány évben mindenképpen meghatározó tendenciává vált, főleg az amerikai filmgyártásban a feldolgozások (remake-ek) készítése. Ez leginkább a horrorfilmek területén figyelhető meg. Sajnos ezen folyamat mögött negatív dolgok állnak, az  ötlettelenség és a közönség igényeinek csökkenése vezethet ahhoz, hogy egyre nagyobb számban jelennek meg klasszikus horrorfilmek mozis feldolgozásai a vásznon. (Témánk a klasszikus horrorokat érinti, tehát ebben a bejegyzésben nem foglalkozunk a nagy számú japán, illetve európai (főleg spanyol) horrorfilm feldolgozásával, melyek az elmúlt évtized amerikai horrorkínálatának 90%-át adták)

Az újragondolás, újraforgatás mint említettem nem az utóbbi évektől eredeztethető. Külön is kell választanunk mindjárt az elején néhány fogalmat. Általában a remake alá vesznek minden olyan alkotást, amit újra elkészítenek. Ez alól mi egyértelműen kivesszük a könyvfeldolgozásokat. Egy könyv megfilmesítése a rendező munkáját dicséri (vagy éppen kárhoztatja), több nézőpontból elkészíthető egy-egy alkotás, így itt remakeről nem beszélhetünk.

Mielőtt azonban mélyebben belemennénk az összehasonlításokba, talán érdemes egy kicsit áttekinteni a horrorfilmek első évtizedeit, és egy gyors képet alkotni az elmúlt évszázad első felének rémfilm-terméséből.

Fright Night (Frászkarika, 1985)

Tom Holland rendezői bemutatkozása ez a horror-vígjáték. Már itt megmutatkozott hogy van érzéke vegyíteni a horrort és a humort. Későbbi filmjeiben is ez a két elem keveredik. Pl.Child's Play (Gyerekjáték, 1988). Ebben a filmjében mesterien gyúrja össze a klasszikus Dracula mítoszt, annak minden jellemzőjével a modern, 80-as évekbeli amerikai kertvárossal. Egyfajta hommage a vámpírmozik előtt, úgy csavarva a témán, és eltolva a humor irányába, hogy nem teszi nevetségessé az alapkoncepciót.

A film a 80-as évek közepén született meg, amikor csúcspontjukon jártak a slasher filmek. Uralták a horror teljes palettáját. Így meglehetősen merész vállalkozásnak tűnik elsőre egy ilyen könnyed és intelligens filmmel előállni. A slasher filmekre kapunk is egy utalást, Peter Vincent (Rody McDowell) mondja valamikor a filmben a következő sorokat: "Apparently your generation doesn't want to see vampire killers anymore, nor vampires either. All they want to see slashers running around in ski masks, hacking up young virgins." ("Igazából a generációd már nem akar vámpírvadászokat, de vámpírokat sem a vásznon. Mindegyikük símaszkos figurákra vágyik, akik fiatal lányokat mészárolnak"). Utalva ezzel arra a trendre amely abszolut jellemző volt a 80-as évekre. A klasszikus figurák kiszorultak és helyüket átvették a lélektelen és megállíthatatlan gyilkológépek, mint Jason, Freddy, Myers. A sok sablonos film között az eredeti történet, ötvözve a nyolcvanas évek popkultúrájával (disco jelenet), modern környezetbe helyezve a klasszikus cselekmény, jó zenével tudott újat nyújtani a mozilátogatóknak.

A történetben egy srácot ismerhetünk meg, aki kedvenc tv műsora a Fright Night, ahol egy Peter Vincent nevű figura írtja a vámpírokat és az éjszaka egyéb lényeit. A srác egy nap észreveszi, hogy a szomszédjukba furcsa szerzetek költöznek. Kis nyomozással kideríti, hogy a szomszéd vámpír. Első felindulásában még a rendőrséget is kihívja, ezzel felhergeli a vámpírt, aki megígéri neki, hogy megöli. Nincs más választása, mint felkeresni Peter Vincentet, aki természetesen nem igazi vámpírvadász, hiszen csak tv szereplő, de tapasztalata a vámpírölés terén most elengedhetetlen. Így a srác barátnőjével, és Vincenttel elindul, hogy leszámoljon a vámpírral a szomszédban.

Az egész filmen érződik a könnyedség, nincs túlerőltetve a humor sem. Inkább rejtett utalásokkal találkozunk. Ilyen Peter Vincent neve is, aki Peter Cushing és Vincent Price után kapta a nevét. Mindkét színész a horror műfaj igazi ikonja. Cushing nem egyszer bújt Van Helsing szerepébe filmjeiben, pl Dracula (Drakula, 1958, ahol a legendás Cristopher Lee alakította a vámpírt), The Brides of Dracula (1960), Dracula A.D. 1972 (1972) (Szintén Christopher Lee ellenfeleként). A karizmatikus Vincent Price neve pedig összeforrt a horroral, kultikus figura mind a mai napig. Csak néhány a filmjei közül: House of Wax (A viaszbabák háza, 1953), The Fly (A légy, 1958), House on Haunted Hill (Ház a kísértet hegyen, 1959), The Last Man on Earth (Az utolsó ember a Földön, 1964). (Láthatjuk, hogy szinte minden filmjét remake-elték már, és jelen cikkünk tárgya is elszenvedte az újraforgatást. Egy következő cikkünkben a klasszikus filmek remake-eivel foglalkozunk majd.)

A forgatás során fontos szerepet kaptak a maszkok. Az egyes átalakulásokhoz volt, hogy nyolc, vagy tizenkét órát kellett a színészeknek a maszkmesterek keze alatt feküdni. Sok makettet és bábot is láthatunk a filmben. A film egyik vizuális csúcspontja az a trükkfelvétel, ahol a vámpír elugrik, az árnyékát láthatjuk haladni egy falon, majd denevérré alakul. Klasszikus trükkmunka, rajzolt, vetített mozgás és bábozás.

A színészek fürdenek a szerepekben, a jó forgatókönyv lehetőséget ad arra, hogy a karakterek jelleme kifejlődjön és megjelenjen a vásznon, nincs görcsösség. Kifejezetten jót tesznek a filmnek azon apróságok, melyek eltérnek az eredeti "kánontól". Például a főszereplő hitetlensége az éjszaka lényei iránt a kiváltó ok arra, hogy a kereszt nem hat a vámpírra az ő kezében. A film a horror téma ellenére nem véres, van benne ugyan némi vérszívás, de az erőszak inkább képregényszerű, és nem is túl félelmetes. 

A film nagyon hamar kult-classic státuszba került ami érthető is. A színészi játék kiemelkedő, Roddy McDowell zseniális a kissé zavarodott, de nagyon elkötelezett vámpírvadász szerepében. Ódivatú ruhájával még jobban hasonlít az egy évszázaddal korábban élt Van Helsingre, mégis modern. A látvány elsőosztályú, remek maszkok, átalakulások, bábok. A rendezés feszes, a forgatókönyv nagyon összerakott, messze felette áll a korszak "b" mozijainak. Nem túl félelmetes, de intelligensen humoros, sok kikacsintás és egy nagy főhajtás a klasszikus elődök előtt. Kötelező darab.