Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nindzsa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nindzsa. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 14., kedd

American Ninja 3 - Blood Hunt - (Amerikai Nindzsa 3 - Véres vadászat 1989)

A Cannon immár Michael Dudikoff nélkül folytatja az Amerikai Nindzsa sorozatot. Húzónévnek megtartották Steve James-t, a rendezői székbe Cedric Sundstrom ült. Az észak-afrikai (európai felmenőkkel) rendező igazából eddig a filmig nem sokat tett le az asztalra. A főszerepre David Bradley-t kérték fel, aki ezzel a filmmel indította karrierjét a mozi világában. A szerepet eredetileg Kurt McKinney-nek ajánlották fel, de ő visszautasította, mert félt, hogy tipizálni fogják, mint olyan színészt, aki csak harcművészeti filmekben játszik. (McKinney a No Retreat, No Surrender (Karate Tigris - 1986) című filmben tűnt fel. (Ebben a filmben kap először komolyabb szerepet Jean-Claude Van Damme, aki gonoszt alakít a vásznon. Ezt megelőzően két kisebb szerepe volt két Cannon moziban, a Breakin'-ben (Breakdance - 1984) és a Missing In Action-ben (Ütközetben eltűnt - 1984).)

Mivel Dudikoff karaktere kivált, új irányt kellett adni a történetnek. Jackson (Steve James) egy távoli trópusi szigeten rendezett karateviadalra érkezik, ahol összefut két amerikaival, (Az egyik Bradley, akinek apját gyermekkorában megölték és árvaként megtanulta a nindzsa harcmodort.) Hamar összetűzésbe kerülnek a sziget diktátorával, aki egy szérumon kisérletezik, hogy szuperharcosokat fejlesszen ki. Annak rendje és módja szerint előkerülnek a nindzsák és hőseink elkezdik aprítani őket.

A második rész hibáit sikerült kiküszöbölni, ugyanakkor még képregényszerűbbé tették a filmet. James hozza a szokásos vicces karaktert, Bradley mozdulatain látszik, hogy nem először verekszik, fizikai karaktere is jobb, mint Dudikoffé. Azt kell mondanunk, hogy Dudikoff is jó volt a szerepre, de Bradleyhez sokkal jobban illik a szerep. Ugyanakkor nincs meg benne Dudikoff kisugárzása, a csendes és néma akcióhős képe. De hiába a karizma, Steve James ismét "ellopja a show-t". Minden mozdulata vagány és stílusos, a beszólásai, fizikuma és játéka egyértelműen a legjobb karakterré teszik a filmben ismét. Az akciójelenetek jól megkomponáltak és kellően sok van belőlük. A rendezés feszes, a film nem ül le egy pillanatra sem.

Nem egy momentumot megtartanak az első két film dramaturgiájából. A végső akcióban James fegyvereket használ, az elrablás szintén megjelenik a filmben. A helyszínek ugyanakkor változatosabbak lettek, van utcai harc, hajón, autón is zajlik a küzdelem.

Igazi nyolcvanas évekbeli akciófilm, kicsit agyatlan, de semmiképpen sem erőltetett. Aki bírja a témát, annak remek szórakozást fog nyújtani a film, az előző részhez képest mindenképpen fejlődött, mind cselekményben, mind akcióban.

2011. május 31., kedd

Revenge of the Ninja (A nindzsa bosszúja - 1983)

Két évvel a meglehetősen sikeres, de azért hiányosságokkal küzdő Enter The Ninja (A nindzsa színrelép - 1981) után Golanék a Cannon-nál úgy gondolták, hogy újra nindzsafilmet kellene forgatni. Franko Nero egyéb elfoglaltsága miatt nem vállalta a szerepet, így új filmjük főszerepét Sho Kosugi-ra osztották, aki az Enter the Ninja-ban a főgonoszt játszotta. A rendezést Golan átengedte egykori asszisztensének, Sam Firstenbergnek, a másodfilmes rendezőnek, akivel e film után hosszútávú kapcsolat alakult ki, és fontos szerepet játszott a Cannon stúdió életében. Olyan filmeket jegyzett a későbbiekben, mint a Ninja III - Domination (Nindzsa 3 - A megszállt test - 1984), American Ninja (1985), Avenging Force (Lőj a vadászra - 1986).

Firstenberg szakítani akart a már meglehetősen elterjedt Hong Kong-i akciófilmek történetvezetésével, és új irányvonalat akart felállítani a harcművészeti filmek terén. A forgatási helyszínt eredetileg Los Angelesbe tervezték, de az adók, szállítási költségek, területfoglalás és biztosítás olyan magas költséget jelentett volna, amely bőven meghaladta a költségvetést, így kapóra jött Salt Lake City, pontosabban a Utah Film Comission felkérése, amely gyakorlatilag ingyenességet biztosított a stúdió számára a forgatásnál, így teremtve helyi munkalehetőséget is.

A rendező biztos kézzel irányítja a munkát, annak ellenére, hogy az egész filmen érződik a kis költségvetés, szórakoztató és izgalmas filmet kreál. Szinte egyetlen percre sem hagyja pihenni a nézőt, folyamatos a történetvezetés, akció-akciót követ. A történet meglehetősen egyszerű, a színészek sem kiemelkedőek, mégis a Revenge of the Ninja óta nem sok ilyen szórakoztató és akciódús nindzsafilm készült.

A film elején főhősünk teljes családját lemészárolják nindzsák, egyedül a fia marad életben, akivel Amerikába költözik, hogy a nindzsa útját járva, lemondva az erőszakról békét leljen. Művészeti kiállításokat állít össze japán kézműves alkotásokból. Ám egykori barátja elárulja és a háta mögött kábítószert csempész a kiállítási tárgyakban. Amikor az üzletben problémák adódnak, hősünk és családja élete is veszélybe kerül, felölti újra a nindzsa jelmezt és elkezdi módszeresen elintézni ellenfeleit.

Sho Kosugi remekül alakítja a nindzsát, látszik a harcművészeti képzettség minden mozdulatán. (Az egész film koreográfiáját ő állította össze.) A gonoszok és a főgonosz kellően erősek, nem töltelékek. A bodycount nagyon magas, bőven 50 fölött van a halottak száma, Firstenberg felvonultatja az összes nindzsa kelléket, amivel csak ölni lehet, és bemutat minden eszközt amivel egy nindzsa rendelkezik. Filmjében ötvözi a nindzsafilmek minden jellemzőjét, és olyan szórakoztatóan adja elő, hogy hajlandóak vagyunk a forgatókönyv hiányosságai felett is szemet húnyni.

A Revenge of the Ninja mind a mai napig megállja a helyét, remek szórakozás, jól kidolgozott akciójelenetekkel, feszültséggel és rengeteg akcióval. Olyan sztárok tűnnek fel mellékszerepben, mint Professzor Toru Tanaka.

A nyolcvanas évek egyik legjobbja. Kötelező.







Enter The Ninja (A nindzsa színrelép, 1981)

A Cannon valamint Golan és Globus első közös munkáinak egyike kerül ma terítékre. Az Enter The Ninja (A nindzsa színrelép, 1981) mindent tartalmaz, amely később meghatározta a Cannon arculatát. A mű a Ninja trilógia első része (a másik két film a Revenge of the Ninja - A nindzsa bosszúja, 1983 és a Ninja III - Domination - Nindzsa 3 - A megszállt test, 1984). Ugyanakkor tudni kell, hogy a készítőkön kívül a három film cselekményének semmi köze egymáshoz, teljesen különálló alkotások, mégis trilógiaként kezelik őket.

A filmet a Cannon tulajdonosa Menahem Golan rendezte. Sajnos azt kell mondanunk, hogy producernek jobb volt, mint rendezőnek. A film meglehetősen összecsapott, sok helyen találunk hibákat és következetlenségeket. A forgatókönyv egyszerűbb nem is lehetne, a színészi játék pedig éppen, hogy megüti a közepes szintet. 

Cole (Franco Nero) éppen elvégzi a nindzsa iskolát (Már itt felhúzhatjuk a szemünket, hogy mi van, ninja képző?) és boldogan veszi át a "diplomát" mesterétől. Egyik csapattársának a fekete nindzsa Hasegawának már akkor sem tetszik, hogy egy nem japán kapott nindzsa címet. Főhősünk a fülöp szigetekre utazik, ahol egy régi vietnami bajtársa kéri segítségét. Egy bűnszervezet meg akarja szerezni a földjét az alatta levő olaj miatt. Cole természetesen a segítségére siet, és fehér nindzsaruhájában rendet vág a bűnözők között.

Ebből a rövid leírásból is látszik, hogy nem egy összetett lélektani drámával lesz dolgunk.  A sok hiba ellenére a film mégis könnyed és élvezhető. Hogy miért? Mert látszik, hogy akik készítették, azok örömel csinálták. Egy percig sem vették komolyan a dolgot, nem akartak többet, mint amennyit az egész ér.

A gonoszok szinte karikatúrafigurák, az ember nem tudja eldönteni, hogy direkt humorforrások, vagy véletlenül sikerültek ilyenre. Mindegyikük kissé abszurd és túljátszott karakter, egyértelműen a bűnözői archetípusokra épülnek, de azok tulajdonságait sokszorosan felnagyítva, és eltorzítva jelennek meg a vásznon.  Franco Nero mint fehér nindzsa nagyon szokatlanul hat a vásznon. Nagy valószínűséggel Golan a korai olasz westerneket akarta átültetni nindzsafilmmé, bajba jutott barát/település, a hős megérkezik, magányos, csendes, és halálos, rendet vág a gonoszok között és ellovagol a naplementébe. Az Enter The Ninja követi ezt a sémát, ugyanakkor nem működik minden vonatkozásában tökéletesen.

Nero semmilyen harcművészeti tudással nem rendezkezett a forgatás megkezdése előtt, ezért legtöbb akciójelenetét Mike Stone játszotta el (aki az akciójelentek koreográfiáját is megalkotta). A Hasegawát alakító legendás Sho Kosugi, aki itt még gonoszt alakít, a trilógia következő két filmjében főszerepet játszik, igaz teljesen más karakterek bőrébe bújva.

A harci-jelentek jól koreografáltak, ugyanakkor sok helyen elnagyoltak és meglehetősen hiteltelenek (már ha hitelességről egyáltalán beszélhetünk egy nindzsafilm kapcsán.) Az első tíz percben nem esik egy szó sem a filmben, Cole menekül az őt üldöző nindzsák elől a dzsungelben. A végső leszámolás erőltetett szimbolizmusa (mely szimbolizmus végigkísérte az egész filmet) a fehér és fekete nindzsa harca szintén a korai westernek pisztolypárbajait idézi.

A film a sok humor és humorforrás ellenére meglehetősen véres, bőven 50 felett van a bodycount.

Az Enter the Ninja nem a Cannon legjobban sikerült filmje, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni, ha másért nem, a legendás Sho Kosugi miatt.