Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vígjáték. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vígjáték. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 24., szerda

Fright Night (Frászkarika, 1985)






Tom Holland rendezői bemutatkozása ez a horror-vígjáték. Már itt megmutatkozott hogy van érzéke vegyíteni a horrort és a humort. Későbbi filmjeiben is ez a két elem keveredik. Pl.Child's Play (Gyerekjáték, 1988). Ebben a filmjében mesterien gyúrja össze a klasszikus Dracula mítoszt, annak minden jellemzőjével a modern, 80-as évekbeli amerikai kertvárossal. Egyfajta hommage a vámpírmozik előtt, úgy csavarva a témán, és eltolva a humor irányába, hogy nem teszi nevetségessé az alapkoncepciót.

A film a 80-as évek közepén született meg, amikor csúcspontjukon jártak a slasher filmek. Uralták a horror teljes palettáját. Így meglehetősen merész vállalkozásnak tűnik elsőre egy ilyen könnyed és intelligens filmmel előállni. A slasher filmekre kapunk is egy utalást, Peter Vincent (Rody McDowell) mondja valamikor a filmben a következő sorokat: "Apparently your generation doesn't want to see vampire killers anymore, nor vampires either. All they want to see slashers running around in ski masks, hacking up young virgins." ("Igazából a generációd már nem akar vámpírvadászokat, de vámpírokat sem a vásznon. Mindegyikük símaszkos figurákra vágyik, akik fiatal lányokat mészárolnak"). Utalva ezzel arra a trendre amely abszolut jellemző volt a 80-as évekre. A klasszikus figurák kiszorultak és helyüket átvették a lélektelen és megállíthatatlan gyilkológépek, mint Jason, Freddy, Myers. A sok sablonos film között az eredeti történet, ötvözve a nyolcvanas évek popkultúrájával (disco jelenet), modern környezetbe helyezve a klasszikus cselekmény, jó zenével tudott újat nyújtani a mozilátogatóknak.

A történetben egy srácot ismerhetünk meg, aki kedvenc tv műsora a Fright Night, ahol egy Peter Vincent nevű figura írtja a vámpírokat és az éjszaka egyéb lényeit. A srác egy nap észreveszi, hogy a szomszédjukba furcsa szerzetek költöznek. Kis nyomozással kideríti, hogy a szomszéd vámpír. Első felindulásában még a rendőrséget is kihívja, ezzel felhergeli a vámpírt, aki megígéri neki, hogy megöli. Nincs más választása, mint felkeresni Peter Vincentet, aki természetesen nem igazi vámpírvadász, hiszen csak tv szereplő, de tapasztalata a vámpírölés terén most elengedhetetlen. Így a srác barátnőjével, és Vincenttel elindul, hogy leszámoljon a vámpírral a szomszédban.

Az egész filmen érződik a könnyedség, nincs túlerőltetve a humor sem. Inkább rejtett utalásokkal találkozunk. Ilyen Peter Vincent neve is, aki Peter Cushing és Vincent Price után kapta a nevét. Mindkét színész a horror műfaj igazi ikonja. Cushing nem egyszer bújt Van Helsing szerepébe filmjeiben, pl Dracula (Drakula, 1958, ahol a legendás Cristopher Lee alakította a vámpírt), The Brides of Dracula (1960), Dracula A.D. 1972 (1972) (Szintén Christopher Lee ellenfeleként). A karizmatikus Vincent Price neve pedig összeforrt a horroral, kultikus figura mind a mai napig. Csak néhány a filmjei közül: House of Wax (A viaszbabák háza, 1953), The Fly (A légy, 1958), House on Haunted Hill (Ház a kísértet hegyen, 1959), The Last Man on Earth (Az utolsó ember a Földön, 1964). (Láthatjuk, hogy szinte minden filmjét remake-elték már, és jelen cikkünk tárgya is elszenvedte az újraforgatást. Egy következő cikkünkben a klasszikus filmek remake-eivel foglalkozunk majd.)

A forgatás során fontos szerepet kaptak a maszkok. Az egyes átalakulásokhoz volt, hogy nyolc, vagy tizenkét órát kellett a színészeknek a maszkmesterek keze alatt feküdni. Sok makettet és bábot is láthatunk a filmben. A film egyik vizuális csúcspontja az a trükkfelvétel, ahol a vámpír elugrik, az árnyékát láthatjuk haladni egy falon, majd denevérré alakul. Klasszikus trükkmunka, rajzolt, vetített mozgás és bábozás.
A színészek fürdenek a szerepekben, a jó forgatókönyv lehetőséget ad arra, hogy a karakterek jelleme kifejlődjön és megjelenjen a vásznon, nincs görcsösség. Kifejezetten jót tesznek a filmnek azon apróságok, melyek eltérnek az eredeti "kánontól". Például a főszereplő hitetlensége az éjszaka lényei iránt a kiváltó ok arra, hogy a kereszt nem hat a vámpírra az ő kezében. A film a horror téma ellenére nem véres, van benne ugyan némi vérszívás, de az erőszak inkább képregényszerű, és nem is túl félelmetes. 

A film nagyon hamar kult-classic státuszba került ami érthető is. A színészi játék kiemelkedő, Roddy McDowell zseniális a kissé zavarodott, de nagyon elkötelezett vámpírvadász szerepében. Ódivatú ruhájával még jobban hasonlít az egy évszázaddal korábban élt Van Helsingre, mégis modern. A látvány elsőosztályú, remek maszkok, átalakulások, bábok. A rendezés feszes, a forgatókönyv nagyon összerakott, messze felette áll a korszak "b" mozijainak. Nem túl félelmetes, de intelligensen humoros, sok kikacsintás és egy nagy főhajtás a klasszikus elődök előtt. Kötelező darab.






2011. július 8., péntek

Hollywood-Monster (a.k.a. Ghost Chase - 1987)




Mai filmünk Roland Emmerich egyik korai amerikai rendezése. Német-Amerikai kooprodukcióban készült, a forgatás jelentős része Hollywoodban történt. A film tipikusan nyolcvanasévekbeli. Könnyed humor, remek bábtechnika, jó zenék és kis költségvetés.

A történetben két fiatal srácot ismerhetünk meg, akik amatőr filmesek, és vágyuk, hogy leforgassanak egy igazán jó horrorfilmet. Csak ez sajnos nem egyszerű, mert pénzük az nem sok van. Amikor az egyik fiatal betölti 21. évét hozzáfér örökségéhez, ami nem más, mint néhány régi lim-lom, köztük egy antik óra. Amelyből éjfélkor egy szellem bújik elő, aki az egyik őse megölt komornyikja és tudja az utat az elrejtett hatalmas vagyonhoz. Nem telik bele sok idő és a kis csapat, nyomukban a gonosz film-mágnással (aki szintén a pénzre hajt) már rója is Hollywood utcáit, hogy megtalálják az elrejtett vagyont.

A karakterekre nem lehet panasz, nyilván nem Akadémiai Díjas alakítások, de egy ilyen kis költségvetésű filmben nagyon jó látni a lelkes színészeket. A főgonosz szerepére sikerült megnyerni Paul Gleason-t, aki ekkor már befutott színészként nagyban hozzájárult játékával a filmhez.

Az egész film képregényszerű, könnyed, annak ellenére, hogy a rendező a film elején azt a látszatot akarja sugallni, hogy a két főszereplő hardcore horrorrajongó. Szobájuk falát a Friday The 13th (Péntek 13 - 1980), Night of The Living Dead (Az élőhalottak éjszakája - 1968) valamint többek között a Shining (Ragyogás - 1980) filmek poszterei tarkítják. Körös-körül a horrorfilmekhez kapcsolódó műhely található, félkész bábok, makettek, és kellékek. Az egész mégsem félelmetes, inkább könnyed humorral átitatott. A szellem megvalósítása a kornak megfelelő, rajzolt, rávetített, majd mechanikus bábbal megoldott. Nagyon kidolgozott bábú, aprólékos mozgásra is képesek az arcizmai, érzelmeket tud átadni. A kidolgozottság ellenére a szellem csak másodlagos karakter, kevés időt kap a vásznon, valahogy nem sikerül főszereplővé tenni.

Az egész film kissé gyermeteg, a karakterek szerethetőek, erőszak nincs a filmben, mégis kellően leköti az ember figyelmét. A végső összetűzés szépen felvezetett, nincsenek üresjáratok, a viccek a megfelelő helyen sülnek el. A zenék tipikusan nyolcvanas évekbeliek, a kezdés pedig rajzolt, rajzfilmszerű. Ennek ellenére talán a kis költségvetés hibája, talán a forgatókönyvé, de a film kissé a levegőben lóg.

Összességében egy szórakoztató és könnyed, tipikusan a nyolcvanas éveket idéző film a Ghost Chase. Egy könnyed délutáni mozizásra mindenképpen ajánlott.