Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Christopher Lee. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Christopher Lee. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 24., szerda

Fright Night (Frászkarika, 1985)






Tom Holland rendezői bemutatkozása ez a horror-vígjáték. Már itt megmutatkozott hogy van érzéke vegyíteni a horrort és a humort. Későbbi filmjeiben is ez a két elem keveredik. Pl.Child's Play (Gyerekjáték, 1988). Ebben a filmjében mesterien gyúrja össze a klasszikus Dracula mítoszt, annak minden jellemzőjével a modern, 80-as évekbeli amerikai kertvárossal. Egyfajta hommage a vámpírmozik előtt, úgy csavarva a témán, és eltolva a humor irányába, hogy nem teszi nevetségessé az alapkoncepciót.

A film a 80-as évek közepén született meg, amikor csúcspontjukon jártak a slasher filmek. Uralták a horror teljes palettáját. Így meglehetősen merész vállalkozásnak tűnik elsőre egy ilyen könnyed és intelligens filmmel előállni. A slasher filmekre kapunk is egy utalást, Peter Vincent (Rody McDowell) mondja valamikor a filmben a következő sorokat: "Apparently your generation doesn't want to see vampire killers anymore, nor vampires either. All they want to see slashers running around in ski masks, hacking up young virgins." ("Igazából a generációd már nem akar vámpírvadászokat, de vámpírokat sem a vásznon. Mindegyikük símaszkos figurákra vágyik, akik fiatal lányokat mészárolnak"). Utalva ezzel arra a trendre amely abszolut jellemző volt a 80-as évekre. A klasszikus figurák kiszorultak és helyüket átvették a lélektelen és megállíthatatlan gyilkológépek, mint Jason, Freddy, Myers. A sok sablonos film között az eredeti történet, ötvözve a nyolcvanas évek popkultúrájával (disco jelenet), modern környezetbe helyezve a klasszikus cselekmény, jó zenével tudott újat nyújtani a mozilátogatóknak.

A történetben egy srácot ismerhetünk meg, aki kedvenc tv műsora a Fright Night, ahol egy Peter Vincent nevű figura írtja a vámpírokat és az éjszaka egyéb lényeit. A srác egy nap észreveszi, hogy a szomszédjukba furcsa szerzetek költöznek. Kis nyomozással kideríti, hogy a szomszéd vámpír. Első felindulásában még a rendőrséget is kihívja, ezzel felhergeli a vámpírt, aki megígéri neki, hogy megöli. Nincs más választása, mint felkeresni Peter Vincentet, aki természetesen nem igazi vámpírvadász, hiszen csak tv szereplő, de tapasztalata a vámpírölés terén most elengedhetetlen. Így a srác barátnőjével, és Vincenttel elindul, hogy leszámoljon a vámpírral a szomszédban.

Az egész filmen érződik a könnyedség, nincs túlerőltetve a humor sem. Inkább rejtett utalásokkal találkozunk. Ilyen Peter Vincent neve is, aki Peter Cushing és Vincent Price után kapta a nevét. Mindkét színész a horror műfaj igazi ikonja. Cushing nem egyszer bújt Van Helsing szerepébe filmjeiben, pl Dracula (Drakula, 1958, ahol a legendás Cristopher Lee alakította a vámpírt), The Brides of Dracula (1960), Dracula A.D. 1972 (1972) (Szintén Christopher Lee ellenfeleként). A karizmatikus Vincent Price neve pedig összeforrt a horroral, kultikus figura mind a mai napig. Csak néhány a filmjei közül: House of Wax (A viaszbabák háza, 1953), The Fly (A légy, 1958), House on Haunted Hill (Ház a kísértet hegyen, 1959), The Last Man on Earth (Az utolsó ember a Földön, 1964). (Láthatjuk, hogy szinte minden filmjét remake-elték már, és jelen cikkünk tárgya is elszenvedte az újraforgatást. Egy következő cikkünkben a klasszikus filmek remake-eivel foglalkozunk majd.)

A forgatás során fontos szerepet kaptak a maszkok. Az egyes átalakulásokhoz volt, hogy nyolc, vagy tizenkét órát kellett a színészeknek a maszkmesterek keze alatt feküdni. Sok makettet és bábot is láthatunk a filmben. A film egyik vizuális csúcspontja az a trükkfelvétel, ahol a vámpír elugrik, az árnyékát láthatjuk haladni egy falon, majd denevérré alakul. Klasszikus trükkmunka, rajzolt, vetített mozgás és bábozás.
A színészek fürdenek a szerepekben, a jó forgatókönyv lehetőséget ad arra, hogy a karakterek jelleme kifejlődjön és megjelenjen a vásznon, nincs görcsösség. Kifejezetten jót tesznek a filmnek azon apróságok, melyek eltérnek az eredeti "kánontól". Például a főszereplő hitetlensége az éjszaka lényei iránt a kiváltó ok arra, hogy a kereszt nem hat a vámpírra az ő kezében. A film a horror téma ellenére nem véres, van benne ugyan némi vérszívás, de az erőszak inkább képregényszerű, és nem is túl félelmetes. 

A film nagyon hamar kult-classic státuszba került ami érthető is. A színészi játék kiemelkedő, Roddy McDowell zseniális a kissé zavarodott, de nagyon elkötelezett vámpírvadász szerepében. Ódivatú ruhájával még jobban hasonlít az egy évszázaddal korábban élt Van Helsingre, mégis modern. A látvány elsőosztályú, remek maszkok, átalakulások, bábok. A rendezés feszes, a forgatókönyv nagyon összerakott, messze felette áll a korszak "b" mozijainak. Nem túl félelmetes, de intelligensen humoros, sok kikacsintás és egy nagy főhajtás a klasszikus elődök előtt. Kötelező darab.






2011. május 22., vasárnap

Funny Man (Vicces Fickó, 1994)





Meglehetősen elborult és abszurd horror-vígjáték, amit vagy nagyon szeret az ember, vagy még a videokazettát is széttöri darabokra az első öt perc után.

A film első néhány perce viszonylag normálisan indul, egy titkos kártyabarlangban néhány figura nagy tétekben pókert játszik. (Nem a mai rózsaszíninges ficsúroknak kitalált Texas Hold Them-et, hanem igazi ötlapos pókert, jokerekkel.) Az egyik hazárdőr (akit a zseniális Christopher Lee alakít) nagyot kockáztat és elveszti angliai kastélyát. A nyertes pedig elindul, hogy birtokba vegye új szerzeményét.

Innentől kezdve nincs megállás, egy abszurd, kokainmámoros, szürreális világba kerülünk, melyet egy életre kelt Joker figura tart az irányítása alatt. Hamar elkezdenek fogyni a család tagjai, de érkezik az utánpótlás. A nyertes testvére, néhány stoppos kiséretében megérkezik a kastélyba.

A szereplők karakterei nem sokban ütnek el a horrorkastély kicsavart világától. Van köztük egy, - kinézetre - transzvesztita lilaruhás nő/férfi, aki 70-es évekbeli cuccokban nyomja, egy csaj, aki a Scooby Doo-ból Velma, egy az egyben. Szóval az embernek végig olyan érzése van, mintha egy meglehetősen kifacsart Scooby Doo epizódot nézne, amikor megérkezik a furgonnal a négy további "áldozat".

A film a vélhetően kis költségvetés és a néhol gyenge színészi játék ellenére nem egy agyatlan slasher, inkább az intelligens abszurd angol humor egyik példája. A kastélyban megteremtett világ, a Joker átváltozásai, a gyakori interaktus a nézővel egyedivé teszik a filmet. Annak ellenére nem válik kommersszé, hogy az alaptéma viszonylag sablonos. A rendező munkáján egyértelműen érződik Sam Raimi és Peter Jackson korai filmjeinek hatása, abszurditásában mindenképpen. A forgatókönyv erős, a karakterek pedig kellően érdekesek.

Akit nem zavar az abszurd angol humor, a sokszor burleszkszerű erőszak, annak remek szórakozást fog nyújtani a film, mások azonban csak fenntartásokkal üljenek le a film elé.