Keresés ebben a blogban

2011. augusztus 24., szerda

Fright Night (Frászkarika, 1985)






Tom Holland rendezői bemutatkozása ez a horror-vígjáték. Már itt megmutatkozott hogy van érzéke vegyíteni a horrort és a humort. Későbbi filmjeiben is ez a két elem keveredik. Pl.Child's Play (Gyerekjáték, 1988). Ebben a filmjében mesterien gyúrja össze a klasszikus Dracula mítoszt, annak minden jellemzőjével a modern, 80-as évekbeli amerikai kertvárossal. Egyfajta hommage a vámpírmozik előtt, úgy csavarva a témán, és eltolva a humor irányába, hogy nem teszi nevetségessé az alapkoncepciót.

A film a 80-as évek közepén született meg, amikor csúcspontjukon jártak a slasher filmek. Uralták a horror teljes palettáját. Így meglehetősen merész vállalkozásnak tűnik elsőre egy ilyen könnyed és intelligens filmmel előállni. A slasher filmekre kapunk is egy utalást, Peter Vincent (Rody McDowell) mondja valamikor a filmben a következő sorokat: "Apparently your generation doesn't want to see vampire killers anymore, nor vampires either. All they want to see slashers running around in ski masks, hacking up young virgins." ("Igazából a generációd már nem akar vámpírvadászokat, de vámpírokat sem a vásznon. Mindegyikük símaszkos figurákra vágyik, akik fiatal lányokat mészárolnak"). Utalva ezzel arra a trendre amely abszolut jellemző volt a 80-as évekre. A klasszikus figurák kiszorultak és helyüket átvették a lélektelen és megállíthatatlan gyilkológépek, mint Jason, Freddy, Myers. A sok sablonos film között az eredeti történet, ötvözve a nyolcvanas évek popkultúrájával (disco jelenet), modern környezetbe helyezve a klasszikus cselekmény, jó zenével tudott újat nyújtani a mozilátogatóknak.

A történetben egy srácot ismerhetünk meg, aki kedvenc tv műsora a Fright Night, ahol egy Peter Vincent nevű figura írtja a vámpírokat és az éjszaka egyéb lényeit. A srác egy nap észreveszi, hogy a szomszédjukba furcsa szerzetek költöznek. Kis nyomozással kideríti, hogy a szomszéd vámpír. Első felindulásában még a rendőrséget is kihívja, ezzel felhergeli a vámpírt, aki megígéri neki, hogy megöli. Nincs más választása, mint felkeresni Peter Vincentet, aki természetesen nem igazi vámpírvadász, hiszen csak tv szereplő, de tapasztalata a vámpírölés terén most elengedhetetlen. Így a srác barátnőjével, és Vincenttel elindul, hogy leszámoljon a vámpírral a szomszédban.

Az egész filmen érződik a könnyedség, nincs túlerőltetve a humor sem. Inkább rejtett utalásokkal találkozunk. Ilyen Peter Vincent neve is, aki Peter Cushing és Vincent Price után kapta a nevét. Mindkét színész a horror műfaj igazi ikonja. Cushing nem egyszer bújt Van Helsing szerepébe filmjeiben, pl Dracula (Drakula, 1958, ahol a legendás Cristopher Lee alakította a vámpírt), The Brides of Dracula (1960), Dracula A.D. 1972 (1972) (Szintén Christopher Lee ellenfeleként). A karizmatikus Vincent Price neve pedig összeforrt a horroral, kultikus figura mind a mai napig. Csak néhány a filmjei közül: House of Wax (A viaszbabák háza, 1953), The Fly (A légy, 1958), House on Haunted Hill (Ház a kísértet hegyen, 1959), The Last Man on Earth (Az utolsó ember a Földön, 1964). (Láthatjuk, hogy szinte minden filmjét remake-elték már, és jelen cikkünk tárgya is elszenvedte az újraforgatást. Egy következő cikkünkben a klasszikus filmek remake-eivel foglalkozunk majd.)

A forgatás során fontos szerepet kaptak a maszkok. Az egyes átalakulásokhoz volt, hogy nyolc, vagy tizenkét órát kellett a színészeknek a maszkmesterek keze alatt feküdni. Sok makettet és bábot is láthatunk a filmben. A film egyik vizuális csúcspontja az a trükkfelvétel, ahol a vámpír elugrik, az árnyékát láthatjuk haladni egy falon, majd denevérré alakul. Klasszikus trükkmunka, rajzolt, vetített mozgás és bábozás.
A színészek fürdenek a szerepekben, a jó forgatókönyv lehetőséget ad arra, hogy a karakterek jelleme kifejlődjön és megjelenjen a vásznon, nincs görcsösség. Kifejezetten jót tesznek a filmnek azon apróságok, melyek eltérnek az eredeti "kánontól". Például a főszereplő hitetlensége az éjszaka lényei iránt a kiváltó ok arra, hogy a kereszt nem hat a vámpírra az ő kezében. A film a horror téma ellenére nem véres, van benne ugyan némi vérszívás, de az erőszak inkább képregényszerű, és nem is túl félelmetes. 

A film nagyon hamar kult-classic státuszba került ami érthető is. A színészi játék kiemelkedő, Roddy McDowell zseniális a kissé zavarodott, de nagyon elkötelezett vámpírvadász szerepében. Ódivatú ruhájával még jobban hasonlít az egy évszázaddal korábban élt Van Helsingre, mégis modern. A látvány elsőosztályú, remek maszkok, átalakulások, bábok. A rendezés feszes, a forgatókönyv nagyon összerakott, messze felette áll a korszak "b" mozijainak. Nem túl félelmetes, de intelligensen humoros, sok kikacsintás és egy nagy főhajtás a klasszikus elődök előtt. Kötelező darab.






2011. július 30., szombat

Poszt-apokaliptikus jövő a múltunkban.

2008-ban járunk. Londont vastagon víz borítja. Az utcákat, utakat, a házak alagsorait megtöltötte a Temze vize. A rendszer stabil, de fenntartásához megerősített rendőri hatalomra van szükség.

Akár hír is lehetett volna ez a napi sajtóban, de végül nem lett az. Rengeteg apokaliptikus, poszt-apokaliptikus és disztópiás filmben jövendölték meg elkövetkezendő sorsunkat, megteremtve egy alternatív világot. Érdekes végignézni ezeket az elképzeléseket és összevetni azzal ami esetleg megvalósult belőlük. Cikkünkkel főként a 70-es évektől napjainkig tartó időszakot vesszük górcső alá, és végighaladunk néhány filmen, melyek sötét jövőt jósoltak az elmúlt évekre.

Először is kicsit boncolgassuk, mi is az a "poszt-apokaliptikus mozi". Olyan jövőképet bemutató, gyakran erőszakos filmeket értünk ez alatt, amelyek a közeli jövőbe (a film bemutatásának időpontjához mérten) helyezik cselekményüket és mutatják be a megváltozott, gyakran romokban heverő világot. A világ elpusztulásának, elkorcsosulásának számos kiváltó oka lehet, de az alaptézisek néhány pontba gyűjthetőek. A nukleáris világégés az egyik kedvelt és sokat feldolgozott kiváltó esemény. Hasonló számban van jelen a valamely vírus által kipusztított világ és a túlélők elkeseredett küzdelme a túlélésért. (Ide sorolhatjuk a zombifilmek egy rétegét is, de ezzel bejegyzésünkben nem foglalkozunk). Valamint a különböző nyersanyagok hiánya, és ennek eredménye vezethet az apokalipszishez. Külön műfajt képvisel a "morális-apokaliptikus" alkotások zöme, amelyeket disztópiásnak, vagy antiutópisztikusnak is nevezhetünk. Ezek jellemzője az élhető(bb) világ, de vagy az erkölcsi romlás, vagy valamely hatalom (kormány, multicég) elnyomása kényszeríti a világot sötétségbe. Éhség, járványok, elnyomás. A brutalitás, az egyén, a gondolat elnyomása mindennapos. Ennek legjobb példája az 1984 című film.

A hetvenes évek végén szinte a semmiből robbant be a mozikba a Mad Max (1979). Cselekménye a közeljövőben játszódik, tehát bőven a nyolcvanas évekre tehető. Sokban eltér a legtöbb poszt-apokalitpikus filmtől, sőt inkább disztópiásnak nevezhetnénk, mint poszt-apokaliptikusnak. A világ, melyet bemutat élhető, erőforrásokban viszonylag gazdag. Maga a romlás a társadalomból eredeztethető, a bűnözési ráta növekedésével a civilizált világ indul hanyatlásnak. Indoklást nem sokat kapunk, egyszerűen csak ebben a világban találjuk magunkat. Valamilyen szinten előremutató, ugyanakkor semmi nem valósult meg (szerencsére) a felvázolt világból. Hasonló, ugyanakkor sötétebb képet fest a kriminalizálódott társadalomról az Escape From New York (Menekülés New York-ból - 1981). 1997-ben járunk, amikor egész Manhattan egy büntető telep. Szigorúan őrzött börtön. A jövőkép futurisztikus és a film készítésének időpontjában sem lehetett komolyan venni. A történet elején a narrátortól azt halljuk, hogy a bűnözési ráta 1988-ra 400%-al növekedett. A társadalom szétesett, a rendőri hatalom mindenható. Komoly és sötét világkép, sokkal erőszakosabb, mint a fent említett Mad Max-é. Tovább fokozza a hatást, hogy az egész film sötétben játszódik és a vasbeton váltja fel az Ausztrál füves pusztaságot. Büntetőtáborban játszódik a No Escape (Menekülés Absolomból (1994)) is. A történet szerint 2011-re a legveszélyesebb bűnözőket egy börtönszigetre szállítják, ahol tipikus poszt-apokalitpikus társadalomba rendeződtek a rabok. (maga a film 2021-ben játszódik) Mindegyik említett filmünkben hasonló az alapfelállás. A börtönöket magántársaságok irányítják (A magántársaságok által irányított világ szívesen alkalmazott téma a sci-fi mozikban, egy következő cíkkünkben foglalkozun majd ezekkel a filmekkel is), állami befolyás nélkül, így szabad kezet kapnak a társadalomra veszélyes elemek megregulázásában, amely általában brutális eszközökben nyilvánul meg. A bűnözők jól szervezett társadalmat építenek ki, a vezetésért könyörtelen harc folyik, és békés kolóniákat terrorizálnak.

Mad Max (1979)

Kevésbé poszt-apokaliptikus, de szintén az erőszak vonalán mozog a Predator 2 (Ragadozó 2), mely cselekményét 1997-be helyezi. Los Angeles utcáit a megerősödött fegyveres bandák uralják, mindennapos az erőszak. Afféle modern Beirut. Nyiván motiválhatták a film készítőit a készítés időszakában erőre kapó bandamozgalmak. Hasonló témájú (idegen lénnyel harcol a főhős egy elvadult világban) a Split Second - Őrült Stone avagy 2008: A patkány éve (1992) is. A történet a vízzel borított Londonban játszódik. 2008-ra a Temze és a tenger szintjének emlekedése Velencéhez hasonlóvá alakította az angol fővárost. A rendőri erők jól szervezettek, de napi küzdelmet folytatnak a megerősödött bűnözéssel. (Nem témába vágó, de a fent említett filmek vonalán mozgó alkotás az I come in Peace (Dark Angel) - Sötét angyal (1990) is.) Szintén szörnyeket, vagyis sárkányokat ígér 2020-ra a Reign of Fire (2020 - A tűz birodalma (2002)) is. A filmből megtudhatjuk, hogy a 2000-es évek közepén Angliában felélednek a sárkányok, melyek az egész világot uralmuk alá hajtják és 2010-ben az emberek megmaradt erői bevetik az atombombákat ellenük, amelyek természetesen a föld jelentős részét pusztítják el.

Split Second - Őrült Stone avagy 2008, A patkány éve (1992)

A Mad Max folytatása (Mad Max 2 - Road Warrior - Az országút harcosa - 1981) átvezet minket a poszt-apokaliptikus világba. A nyersanyagok elfogytak, a fosszilis tüzelőanyagokért folytatott küzdelem olyan háborúhoz vezetett, amely pusztulásba sodorta a Földet. A modern civilizáció megszűnt, brutális bandák uralják az elsivatagosodott területeket. A káosz, erőszak mindennapos. A hetvenes évek elején az olajembargó megmutatta, hogy a modern világunk képtelen élni az üzemanyag nélkül. Amint elkezdett emelkedni az olaj ára, a nyugati világtőzsdéi megremegtek. Ezt továbbgondolva mutatja be a film az elpusztult világot. A modern punk mozgalmak, az anarchiát hirdető csoportok és az olajfüggés adja a történet alapját, mely természetesen egy meglehetősen alternatív jövőképet alkot a nyolcvanas évek közepére. A Mad Max 2 rengeteg filmben másolták, utánozták az alapkoncepciót. (Pl.: Hell Comes to Frogtown - Békaváros - 1988, Steel Dawn - Puszta acél - 1987, I nuovi barbari - 1983)

Az olasz filmesek mindig is vevők voltak arra, hogy amerikai sikereket másoljanak le. Miután a spagettiwesternek kifújtak, jöttek a különböző poszt-apokaliptikus alkotások. Témánkba vág az 1982-es 1990: I guerrieri del Bronx (Bronx Warriors) című film, amely 1990-re ígért nagyon sötét világot. New York 1990-re romokban hever, ahogy az államigazgatás, a rendőri erők és a civilizáció is. Mindent bűnbandák uralnak, a fegyverek szava a döntő. Szakadt punkok, bőrpáncélos motorosbandák, elmebeteg fosztogatók. Tipikus poszt-apokaliptikus világkép, bár itt nem beszélhetünk azt ezt kiváltó tényezőről, tehát sem atombombák meg robbantak, sem a nyersanyagokban nem szenvednek hiányt. (a 80-as években Olaszország ontotta magából a jövőben játszódó poszt-apokaliptikus filmeket. Legtöbbjük a Mad Max 2 olcsó másolata. Példaként néhány jobb alkotás: Gli sterminatori dell'anno 3000 (Exterminators in the year 3000) - 1983, Fuga dal Bronx (Bronx Warriors 2) - 1983, 2019 - Dop la caduta di New York (2019 - After The Fall of New York - 1983.

1990: I guerrieri del Bronx - Bronx Warriors (1982)

A jövőben játszódó filmek egyik érdekes mellékága a kiborgos mozi. A The Terminator (A halálosztó - 1984) óta se szeri se száma a másolatoknak. A The Terminator egyébként is cikkünk témáját képezi, ugyanis történetében 1997 augusztus 29-ére teszi a nukleáris világégést, amelyet a Skynet nevű számítógépes rendszer okoz. A The Terminator-ban már 1984-ben előrevetítik a globális computeres irányítást, kommunikációt és annak veszélyeit. Bár a "jövendölés" nem igazolódott be, de már 1997-re komoly számítógépes irányítás alatt állt életünk nagy része, amely mára szinte teljessé vált. Szintén érdekes elgondolás az 1990-es Class of 1999 (Kiborgtanárok) is. A diákokat 1999-re kiborgok tanítják, így a könyörületesség és emberség teljesen kiveszik az eszköztárból, egyenes utat biztosítva az ellenállás kiépüléséhez és a fegyveres harchoz.

A nukleáris háború már a fentebb említett filmek némelyikében is feltűnt, de érdemes külön foglalkozni vele. Az 1997-es The Postman (A jövő hírnöke) az atomháború utáni világot 2013-ra teszi. Tehát a világégés a 2000 évekre tehető. A világ nagyrésze a radioaktív tűz áldozata lett, a kormányok megszűntek létezni. A radikális erők irányítják a kis kolóniákban élő emberek életét, sokszor rabszolgasorba döntve őket. A technológia szinte teljesen eltűnt.

Kevésbé poszt-apokaliptikus, mégis sötét jövőképet ígérő filmek az antiutópisztikus (disztópiás) alkotások. A társadalom bár látszólagos rendezett keretek között él, tehát magát a civiláziós vívmányokat nem pusztította el világégés teljesen (bár atomháború dúlt), a kultúra és szabad gondolat haldoklik, vagy teljesen kiveszett a társadalomból. A Nineteen Eighty-Four-ban (1984) egy ilyen társadalmat kapunk teljes valójában. (a regény 1948-ban készült, cselekményét 1984-be teszi). Mai világunk nem sokban tér el a bemutatott világ egyes részeitől. A totalitárius diktatúra ugyan nincs jelen, de életünket egyre jobban behálózza a modern média, mindenhol kamerák figyelik minden lépésünket és "hivatásos megmondóemberek" alakítják döntéseinket. Komor jövőkép, diktatórikus romlottsággal. Hosszasan elemezhetnék a film mondanivalóját, de jelen cikkünkben csak érintőlegesen foglalkozhatunk vele. Hasonló, diktatórikus világot mutat be a 2000-es évekre a japán Batoru Rowaiaru (Battle Royale - 2000) is, amelyben az elvadult diákokat, akik erőszakosan rombolják a társadalmat véletlen kiválasztás alapján egy büntetőszigetre száműzik, ahol egymást ellen fordítják őket. A szigetet csak egy hagyhatja el élve. Hasonló elnyomott világot mutatba be, bár kicsit későbbre datálja cselekményét a Fortress (1992) is. Az emberi jogok csorbát szenvednek, az ellenszegülőket maximális biztonsági szintű börtönökbe zárják.

Batoru rowaiaru (Battle Royale - 2000)


Külön említhetjük azokat a filmeket, ahol az emberiség szinte teljesen kipusztul a világról és csak egy, vagy néhány túlélő marad a Föld színén. Ilyen film például az Omega Man (Az omega ember - 1971). A cselekményt 1975-re teszi, amikor a Szovjetúnió és Kína háborúban áll egymással és olyan biológiai fegyvereket vetnek be, amelyek kipusztítják az emberiséget. Az emberi faj bukásával foglalkozik The Last Man on Earth (Az utolsó ember a Földön - 1964) is. Egy tudós az egyetlen túlélője az emberiség nagy részét kiírtó, vagy mutánssá alakító vírusnak. A történet 1968-ban játszódik. Ebben az időszakban a világhatalmak ténylegesen rendelkeztek tömegpusztító vegyifegyverekkel, az ettől való félelem beépült a mindennapokba bizonyos területeken.

Ebben a rövid cikkben érintettük némileg a sci-fi filmek azon válfaját amit poszt-apokaliptikusnak hívunk. A teljesség igénye nélkül szemezgettünk azon filmek között, amelyek a közelmúltra tették cselekményüket. Szerencsére egyik jóslat sem vált be, különben most nem olvashatná senki ezt a cikket. A bejegyzés végére egy kis táblázat néhány filmről, gyártási évről és a cselekmény évéről.

  • Omega man - 1964 --> 1968
  • The Last man on Earth - 1971 --> 1975
  • Mad Max - 1979 - Nyolcvanas évek közepe
  • Mad Max 2 - Road Warrior - 1981 --> kilencvenes évek eleje
  • Escape from New York - 1981 --> 1997
  • 1990: I guerrieri del Bronx - 1982 --> 1990
  • Nineteen Eighty-Four - 1984 --> 1984
  • Class of 1999 - 1990 --> 1999
  • Split Second - 1992 --> 2008
  • No Escape - 1994 --> 2011
  • The Postman - 1997 --> 2013
  • Batoru Rowaiaru -  2000 --> 2000-es évek eleje
  • Reign of Fire - 2004 --> 2010 és utána

2011. július 27., szerda

Shoot to Kill (Gyilkos lövés - 1988)





Roger Spottiswoode a nyolcvanas évek elején már letette névjegyét a Terror train (1980) című filmmel, jó érzékkel teremtette meg a feszültséget későbbi filmjeiben is, így nem meglepő, hogy a Shoot to Kill is egy feszült, a végsőkig kiélezett thriller lett.

A főszerepre sikerült megnyerni Sidney Poitier-t és Tom Berengert. Poitier az előző tíz évben nem vállalt filmszerepet, csupán rendezett. Egyfajta örömjáték ez a film számára, lubickol a profi, és akadályokat leküzdő, de mégis hiányosságokkal küzdő FBI ügynök szerepében. Például remek kitekintések találhatóak előző szerepeire is. Egy mondatában, melyben közli Berenger karakterével, hogy ő már küzdött a Mafia, a KGB és a Klu Klux Klán ellen, rejtetten utal más filmszerepeire (Let's Do It Again - 1975, In The Heat of The Night - Forró éjszakában - 1967, Little Nikita - A kis Nikita - 1988), valamint a medvés jelenetben egyértelműen látszik, hogy élvezte a forgatást. A film egyik humorforrása is ez, Poitier egysorosa  zseniális (Everybody else around here act like they never seen a black-man before, why should a bear be any different? ) Berenger hozza a megszokott profi karakterformálást.

A történet röviden a következő: Egy könyörtelen gyilkos, aki több milliónyi gyémántot zsákmányol t,a kanadai határ felé tart, hozzácsapódva egy horgásztársasághoz, akiket egy túravezető kalauzol a vadonban. Nyomában szegődik az eltökélt FBI ügynök (Poitier), aki segítséget kér a  túszul ejtett túravezető társától (Berenger). A két férfi közötti ellentét hamar feszültséget okoz közöttük, de ha túl akarják élni a vadont, és meg akarják akadályozni a gyilkost abban, hogy megölje a túravezetőt le kell küzdeniük ellentéteiket A két világ, a város és a vadon szembenállása a két férfin keresztül teljesedik ki, a film is két részre bomlik, mindegyikük megkapja a lehetőséget, hogy saját közegében megmutathassa képességeit.

A feszültség megteremtésében nagy szerepet játszik az az elgondolás, hogy a film nagyjából feléig nem tudjuk, ki a gyilkos. A horgászcsapatot úgy állították össze, hogy több olyan színész szerepeljen benne, akik régebben már játszottak negatív karaktert, így a néző elég sokáig találgathat, hogy ki lehet a hunyó. A film így három jelentős részre oszlik, egyrészt Poitier és Berenger karakterének ellentéte, a "ki lehet a gyilkos kérdés", valamint a versenyfutás az idővel faktor.

A film legnagyobb erénye, hogy ellentétben a nyolcvanas évek legtöbb filmjével, sikerült túllépni a sablonos karaktereken, és a felesleges trükkökön. A forgatókönyvnek köszönhetően kidolgozottak a karakterek, egyértelműek motivációik. A helyszín megválasztása is elsőrangú, a megszokott városi díszletek helyett a  gyakran hóval takart vadonban találjuk magunkat, ahol a túlélés záloga a tapasztalat.

Érdemes időt szánni erre a filmre, két remek színész (Poitier és Berenger) játékának, valamint a rendezésnek köszönhetően mindmáig megállja a helyét a thrillerek között.