Mai filmünk Roland Emmerich egyik korai amerikai rendezése. Német-Amerikai kooprodukcióban készült, a forgatás jelentős része Hollywoodban történt. A film tipikusan nyolcvanasévekbeli. Könnyed humor, remek bábtechnika, jó zenék és kis költségvetés.
A történetben két fiatal srácot ismerhetünk meg, akik amatőr filmesek, és vágyuk, hogy leforgassanak egy igazán jó horrorfilmet. Csak ez sajnos nem egyszerű, mert pénzük az nem sok van. Amikor az egyik fiatal betölti 21. évét hozzáfér örökségéhez, ami nem más, mint néhány régi lim-lom, köztük egy antik óra. Amelyből éjfélkor egy szellem bújik elő, aki az egyik őse megölt komornyikja és tudja az utat az elrejtett hatalmas vagyonhoz. Nem telik bele sok idő és a kis csapat, nyomukban a gonosz film-mágnással (aki szintén a pénzre hajt) már rója is Hollywood utcáit, hogy megtalálják az elrejtett vagyont.
A karakterekre nem lehet panasz, nyilván nem Akadémiai Díjas alakítások, de egy ilyen kis költségvetésű filmben nagyon jó látni a lelkes színészeket. A főgonosz szerepére sikerült megnyerni Paul Gleason-t, aki ekkor már befutott színészként nagyban hozzájárult játékával a filmhez.
Az egész film képregényszerű, könnyed, annak ellenére, hogy a rendező a film elején azt a látszatot akarja sugallni, hogy a két főszereplő hardcore horrorrajongó. Szobájuk falát a Friday The 13th (Péntek 13 - 1980), Night of The Living Dead (Az élőhalottak éjszakája - 1968) valamint többek között a Shining (Ragyogás - 1980) filmek poszterei tarkítják. Körös-körül a horrorfilmekhez kapcsolódó műhely található, félkész bábok, makettek, és kellékek. Az egész mégsem félelmetes, inkább könnyed humorral átitatott. A szellem megvalósítása a kornak megfelelő, rajzolt, rávetített, majd mechanikus bábbal megoldott. Nagyon kidolgozott bábú, aprólékos mozgásra is képesek az arcizmai, érzelmeket tud átadni. A kidolgozottság ellenére a szellem csak másodlagos karakter, kevés időt kap a vásznon, valahogy nem sikerül főszereplővé tenni.
Az egész film kissé gyermeteg, a karakterek szerethetőek, erőszak nincs a filmben, mégis kellően leköti az ember figyelmét. A végső összetűzés szépen felvezetett, nincsenek üresjáratok, a viccek a megfelelő helyen sülnek el. A zenék tipikusan nyolcvanas évekbeliek, a kezdés pedig rajzolt, rajzfilmszerű. Ennek ellenére talán a kis költségvetés hibája, talán a forgatókönyvé, de a film kissé a levegőben lóg.
Összességében egy szórakoztató és könnyed, tipikusan a nyolcvanas éveket idéző film a Ghost Chase. Egy könnyed délutáni mozizásra mindenképpen ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése