Roger Spottiswoode a nyolcvanas évek elején már letette névjegyét a Terror train (1980) című filmmel, jó érzékkel teremtette meg a feszültséget későbbi filmjeiben is, így nem meglepő, hogy a Shoot to Kill is egy feszült, a végsőkig kiélezett thriller lett.
A főszerepre sikerült megnyerni Sidney Poitier-t és Tom Berengert. Poitier az előző tíz évben nem vállalt filmszerepet, csupán rendezett. Egyfajta örömjáték ez a film számára, lubickol a profi, és akadályokat leküzdő, de mégis hiányosságokkal küzdő FBI ügynök szerepében. Például remek kitekintések találhatóak előző szerepeire is. Egy mondatában, melyben közli Berenger karakterével, hogy ő már küzdött a Mafia, a KGB és a Klu Klux Klán ellen, rejtetten utal más filmszerepeire (Let's Do It Again - 1975, In The Heat of The Night - Forró éjszakában - 1967, Little Nikita - A kis Nikita - 1988), valamint a medvés jelenetben egyértelműen látszik, hogy élvezte a forgatást. A film egyik humorforrása is ez, Poitier egysorosa zseniális (Everybody else around here act like they never seen a black-man before, why should a bear be any different? ) Berenger hozza a megszokott profi karakterformálást.
A történet röviden a következő: Egy könyörtelen gyilkos, aki több milliónyi gyémántot zsákmányol t,a kanadai határ felé tart, hozzácsapódva egy horgásztársasághoz, akiket egy túravezető kalauzol a vadonban. Nyomában szegődik az eltökélt FBI ügynök (Poitier), aki segítséget kér a túszul ejtett túravezető társától (Berenger). A két férfi közötti ellentét hamar feszültséget okoz közöttük, de ha túl akarják élni a vadont, és meg akarják akadályozni a gyilkost abban, hogy megölje a túravezetőt le kell küzdeniük ellentéteiket A két világ, a város és a vadon szembenállása a két férfin keresztül teljesedik ki, a film is két részre bomlik, mindegyikük megkapja a lehetőséget, hogy saját közegében megmutathassa képességeit.
A feszültség megteremtésében nagy szerepet játszik az az elgondolás, hogy a film nagyjából feléig nem tudjuk, ki a gyilkos. A horgászcsapatot úgy állították össze, hogy több olyan színész szerepeljen benne, akik régebben már játszottak negatív karaktert, így a néző elég sokáig találgathat, hogy ki lehet a hunyó. A film így három jelentős részre oszlik, egyrészt Poitier és Berenger karakterének ellentéte, a "ki lehet a gyilkos kérdés", valamint a versenyfutás az idővel faktor.
A film legnagyobb erénye, hogy ellentétben a nyolcvanas évek legtöbb filmjével, sikerült túllépni a sablonos karaktereken, és a felesleges trükkökön. A forgatókönyvnek köszönhetően kidolgozottak a karakterek, egyértelműek motivációik. A helyszín megválasztása is elsőrangú, a megszokott városi díszletek helyett a gyakran hóval takart vadonban találjuk magunkat, ahol a túlélés záloga a tapasztalat.
Érdemes időt szánni erre a filmre, két remek színész (Poitier és Berenger) játékának, valamint a rendezésnek köszönhetően mindmáig megállja a helyét a thrillerek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése