Mindjárt az elején szögezzünk le egy dolgot. A Psycho Cop önmagában egy rossz film. Gyenge színészi játék, rossz rendezés, az operatőr sem állt a helyzet magaslatán. Az egész egy Maniac Cop (Mániákus zsaru - 1988) koppintás, abból is a pofátlanabb fajta. Gyakorlatilag egy az egyben másolja Maniac Cop karakterét.
Felmerülhet a kérdés, akkor miért foglalkozunk ezzel a filmmel. Azért mert hibái ellenére is szórakoztató. Teli van klisékkel, a történet kiszámítható. A szereplők elkövetik az összes idiótaságot, amit ilyen helyzetben (egy őrült gyilkos vadászik rád az erdőben), játékuk nagyon felejthető. Egyszerűen olyan érzése van az embernek, hogy valamilyen kisvárosi színitanodából verbuválták a főszereplőket.
A történet dióhéjban. Egy fiatalokból álló csoport érkezik az erdei luxusnyaralóhoz. Nem is sejtik, hogy nyomukban jár Vickers rendőr és válogatott módon mészárolja le őket, mert szövetséget kötött a sátánnal. A filmben az ő karaktere és az őt alakító Robert R. Shafer az egyetlen kiemelendő karakter. Nagyon jól adja az őrült, megállíthatatlan gyilkost. Olyan tekintete van, hogy csak a nézésért életfogytig gumiszoba.
Összességében nem olyan szörnyű a film, mint amilyennek lefestettem, de aki egy vérben tocsogós tini-horrorra vágyik az ne ezt a filmet nézze meg. A halálok legtöbbjét nem látjuk, az erőszak sem veszélyes, kissé képregényszerű és elnagyolt, a verekedések - feltehetően a színészek képzetlensége miatt erőtlenek.
Egy esős szombat délutánra mindenképpen jó szórakozás lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése