Enter The Ninja (A nindzsa színrelép, 1981)

A Cannon valamint Golan és Globus első közös munkáinak egyike kerül ma terítékre. Az Enter The Ninja (A nindzsa színrelép, 1981) mindent tartalmaz, amely később meghatározta a Cannon arculatát. A mű a Ninja trilógia első része (a másik két film a Revenge of the Ninja - A nindzsa bosszúja, 1983 és a Ninja III - Domination - Nindzsa 3 - A megszállt test, 1984). Ugyanakkor tudni kell, hogy a készítőkön kívül a három film cselekményének semmi köze egymáshoz, teljesen különálló alkotások, mégis trilógiaként kezelik őket.

A filmet a Cannon tulajdonosa Menahem Golan rendezte. Sajnos azt kell mondanunk, hogy producernek jobb volt, mint rendezőnek. A film meglehetősen összecsapott, sok helyen találunk hibákat és következetlenségeket. A forgatókönyv egyszerűbb nem is lehetne, a színészi játék pedig éppen, hogy megüti a közepes szintet. 

Cole (Franco Nero) éppen elvégzi a nindzsa iskolát (Már itt felhúzhatjuk a szemünket, hogy mi van, ninja képző?) és boldogan veszi át a "diplomát" mesterétől. Egyik csapattársának a fekete nindzsa Hasegawának már akkor sem tetszik, hogy egy nem japán kapott nindzsa címet. Főhősünk a fülöp szigetekre utazik, ahol egy régi vietnami bajtársa kéri segítségét. Egy bűnszervezet meg akarja szerezni a földjét az alatta levő olaj miatt. Cole természetesen a segítségére siet, és fehér nindzsaruhájában rendet vág a bűnözők között.

Ebből a rövid leírásból is látszik, hogy nem egy összetett lélektani drámával lesz dolgunk.  A sok hiba ellenére a film mégis könnyed és élvezhető. Hogy miért? Mert látszik, hogy akik készítették, azok örömel csinálták. Egy percig sem vették komolyan a dolgot, nem akartak többet, mint amennyit az egész ér.

A gonoszok szinte karikatúrafigurák, az ember nem tudja eldönteni, hogy direkt humorforrások, vagy véletlenül sikerültek ilyenre. Mindegyikük kissé abszurd és túljátszott karakter, egyértelműen a bűnözői archetípusokra épülnek, de azok tulajdonságait sokszorosan felnagyítva, és eltorzítva jelennek meg a vásznon.  Franco Nero mint fehér nindzsa nagyon szokatlanul hat a vásznon. Nagy valószínűséggel Golan a korai olasz westerneket akarta átültetni nindzsafilmmé, bajba jutott barát/település, a hős megérkezik, magányos, csendes, és halálos, rendet vág a gonoszok között és ellovagol a naplementébe. Az Enter The Ninja követi ezt a sémát, ugyanakkor nem működik minden vonatkozásában tökéletesen.

Nero semmilyen harcművészeti tudással nem rendezkezett a forgatás megkezdése előtt, ezért legtöbb akciójelenetét Mike Stone játszotta el (aki az akciójelentek koreográfiáját is megalkotta). A Hasegawát alakító legendás Sho Kosugi, aki itt még gonoszt alakít, a trilógia következő két filmjében főszerepet játszik, igaz teljesen más karakterek bőrébe bújva.

A harci-jelentek jól koreografáltak, ugyanakkor sok helyen elnagyoltak és meglehetősen hiteltelenek (már ha hitelességről egyáltalán beszélhetünk egy nindzsafilm kapcsán.) Az első tíz percben nem esik egy szó sem a filmben, Cole menekül az őt üldöző nindzsák elől a dzsungelben. A végső leszámolás erőltetett szimbolizmusa (mely szimbolizmus végigkísérte az egész filmet) a fehér és fekete nindzsa harca szintén a korai westernek pisztolypárbajait idézi.

A film a sok humor és humorforrás ellenére meglehetősen véres, bőven 50 felett van a bodycount.

Az Enter the Ninja nem a Cannon legjobban sikerült filmje, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni, ha másért nem, a legendás Sho Kosugi miatt.