A Cannon egyik zászlóshajója az American Ninja sorozat. A stúdió életében mindig is fontos szerepet játszottak a küzdősport témájú filmek, már 1981-ben jelentkeztek az Enter The Ninja című filmjükkel Franco Nero főszereplésével. A nindzsa filmek a 80-as években reneszánszukat élték, több stúdió is próbálkozott jobb-rosszabb alkotásokkal, ezek közül az egyik kiemelkedő film mai kritikánk tárgya.
A stúdió alapkoncepciója egy a Ninja III: Domination-től (1984) eltérő hős megjelenítése volt. A nézőknek valahogy nem jött be a női ninja, ezért Sam Firstenberg rendezőt (aki a Ninja III-at is rendezte) arra kérték fel, hogy egy James Dean szerű hőst kreáljon meg, kinézetre mindenképpen. Firstenberg 2000 ember közül válaszotta ki Michael Dudikoff-ot a szerepre, pusztán kinézet alapján, annak ellenére, hogy Dudikoff-nak semmilyen küzdősportos képzettsége nem volt.
Mellékszereplőnek az "örök hű fegyverhordozó" szerepeket kapó Steve James-t alkalmazták, aki elég tapasztalattal rendelkezett mind a filmezés, mind a küzdősportok terén. Több filmben dolgozott kaszkadőrként. A közös munka során Dudikoff nehezen rázódott össze vele, mert aggódott, hogy látszani fog a vásznon, hogy kevesebb a küzdősport tudása, mint James-é. Ezért néhány jelenet felvételét egymástól messze vették fel, hogy kiküszöböljék ezt a problémát. Ugyanakkor a kész filmen nem látszik ez a fajta "félelem", a két színész között működik a kölcsönhatás, erősítik egymást.
A történet meglehetősen egyszerű, tökéletesen beleillik mind a Cannon, mint a nyolcvanas évek amerikájának akciófilmes felfogásába. Egy kicsit zárkózott katona az amerikai hadsereg Fülöp szigeteki bázisán megakadályoz egy rablást, különleges ninja képességeit használva, amelyek forrásáról nincs emléke egy balesetből kifolyólag. A támadók a helyi kábítószerkereskedő által felbérelt ninják. Természetesen a rosszfiúk nem tűrhetik a kudarcot, ezért mindent bevetnek, hogy eltegyék láb alól az akadékoskodó katonát. Ahogy halad előre a történet úgy ismeri meg múltja darabjait a főhős, és úgy közeledik a végső leszámolás a gonosz erőivel.
Az akciójelentek néhol eltúlzottak, néhol elnagyoltak, de semmiképpen sem erőltetettek. Egyedül a kissé elkapkodott vágás miatt törik meg az akciók lendülete. Ez mondjuk nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a filmet két hónap alatt forgatták le. A bodycount meglehetősen magas, 100 fölött van a halottak száma, a film mégsem tűnik erőszakosnak, ezt főleg a képregényszerű akcióknak köszönheti. A jelenetek jól kidolgozottak és felépítettek, ugyanakkor kissé kiszámítható a történet.
A forgatókönyvön többször módosítottak, legfőképpen dialógusokat Steve James kérésére. A film eredeti címe American Warrior (Amerikai harcos) lett volna, az eredeti előzetesben is így szerepel, de a bemutatókor Ninjára változtatták. A film zenei témái közül nem egy a stúdió korábbi filmjéből, az Enter The Ninja-ból (1981) származik.
Sablonossága ellenére miért lett mégis siker a film? Pontosan ezért. Mert egyszerű, letisztult és kiszámítható. A főszereplőt könnyű megkedvelni, karaktere egyszerűsége nem válik hátrányává, a gonosz tipikus gonosz, morális értékeik összecsapnak, a nézőnek pedig nincsenek kétségei affelől, hogy ki fog győzedelmeskedni. Néha a szimpla hősök könnyebben utat találnak a nézőkhöz, mint a túlbonyolított karakterek. Ehhez még hozzáadódik a "nindzsa faktor", a jókor jó időben készített film, amikor a világ vevő volt a témára. Az 1 millió közeli költségvetés az első napon megháromszorozta, majd az összbevétel és a videokölcsönzések közel 38 millió dollár bevételt termeltek. A filmet még 4 követte, de sikerét már nem sikerült megismételni.
Az American Ninja mind a mai napig a Cannon Group egyik legsikerültebb filmjeként számon tartott alkotás, milliók ismerik és szeretik, egyértelműen kult státuszba került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése