A Cannon a nyolcvanas évek megkerülhetetlen filmstúdiója. Profiljában kis- és középköltségvetésű filmeket találunk legnagyobb számban, de eljutottak az Akadémiai Díj jelölésig is.
A stúdiót 1967-ben alapította Dennis Friedland és Chris Dewey. Erős kézzel próbálták irányítani a stúdiót. 300.000 dollárban határozták meg a filmek költségvetését. Komolyabb sikereket nem tudnak felmutatni, talán The Apple (1980) amerikai támogatása említhető meg.
1979-re a Cannon komoly anyagi problémákkal küzdött, és a két tulajdonos nem látott más kiutat, mint a cég eladását. Két izraeli befektető, Menahem Golan (The Apple rendezője) és Yoram Globus vásárolta meg a társaságot 500.000 dollárért. Ez az időszak a stúdió életébe a "Golan-Globus" éraként vonult be. A két új tulajdonos komoly erőfeszítéssel sikeresen tört be a 80-as évek mozipiacára kultikus akciófilmjeivel. A stúdió ontotta magából a széles minőségi skálán mozgó filmeket, valamint jó érzékkel választotta meg a felkarolt produkciókat az akciófilmtől kezdve a táncfilmen át, egészen a Verdi opera feldolgozásig.
A stúdiót 1967-ben alapította Dennis Friedland és Chris Dewey. Erős kézzel próbálták irányítani a stúdiót. 300.000 dollárban határozták meg a filmek költségvetését. Komolyabb sikereket nem tudnak felmutatni, talán The Apple (1980) amerikai támogatása említhető meg.
1979-re a Cannon komoly anyagi problémákkal küzdött, és a két tulajdonos nem látott más kiutat, mint a cég eladását. Két izraeli befektető, Menahem Golan (The Apple rendezője) és Yoram Globus vásárolta meg a társaságot 500.000 dollárért. Ez az időszak a stúdió életébe a "Golan-Globus" éraként vonult be. A két új tulajdonos komoly erőfeszítéssel sikeresen tört be a 80-as évek mozipiacára kultikus akciófilmjeivel. A stúdió ontotta magából a széles minőségi skálán mozgó filmeket, valamint jó érzékkel választotta meg a felkarolt produkciókat az akciófilmtől kezdve a táncfilmen át, egészen a Verdi opera feldolgozásig.
Menahem Golan és Yoram Globus
Golanék igazi álma a stúdió felemelése volt, hogy a hét meghatározó filmstúdió közé nőjenek fel. Ezen próbálkozás azonban a stúdió viszonylagos sikeressége ellenére elakadt, ugyanis általában a Cannont egy független stúdióként azonosították, amely rossz filmeket forgalmaz és gyárt. Erre persze akkor és azóta is rácáfoltak a rajongók, hiszen a Golan-Globus filmek közül nem egy mára már Kult-státuszban van, beépült a popkultúrába, sokszor másolták. Valamint azóta sem sikerült kinőnie egy komolyabb független stúdiónak, amely lefedné a kicsit kommersz, de szórakoztató akciófilmek piacát.
A Cannon Group a nyolcvanas évek közepén szinte ontotta magából a filmeket, 10 év alatt 125 film felett bábáskodtak anyagilag. Az 1986-os évben 43 filmet támogattak! Ez volt a stúdió aranykora. Golan meglehetősen kemény kézzel írányította a stúdiót, a filmek jogait még azelőtt értékesítette különböző mozi és videoláncoknak, hogy azok elkészültek volna, sőt olyan is előfordult, hogy még a forgatás megkezdése előtt. Ezzel a stratégiával biztosította a filmek számára a megfelelő és biztos pénzügyi forrást.
A terjeszkedés során felvásároltak egy moziláncot, ahol könnyedén mutathatták be filmjeiket, valamint hamar felmérték és felismerték a video piacot, sok klasszikus film jogát vették meg, és komoly bevételekre tettek szert a tengerentúli értékesítésből.
Ahogy az lenni szokott a tulajdonosok látva a sikereket kissé szabadjára engedték a pénz kiáramlását. Több olyan filmet támogattak, amelyek nagy költsévetésű kasszasikereknek tűntek, de aztán komoly anyagi bukást okoztak. Az első komolyabb mellényúlás Tobe Hooper rendezése a Lifeforce (1985) volt, ahol 10 millió dollár körüli összeget bukott a stúdió.
A Cannon Group a nyolcvanas évek közepén szinte ontotta magából a filmeket, 10 év alatt 125 film felett bábáskodtak anyagilag. Az 1986-os évben 43 filmet támogattak! Ez volt a stúdió aranykora. Golan meglehetősen kemény kézzel írányította a stúdiót, a filmek jogait még azelőtt értékesítette különböző mozi és videoláncoknak, hogy azok elkészültek volna, sőt olyan is előfordult, hogy még a forgatás megkezdése előtt. Ezzel a stratégiával biztosította a filmek számára a megfelelő és biztos pénzügyi forrást.
A terjeszkedés során felvásároltak egy moziláncot, ahol könnyedén mutathatták be filmjeiket, valamint hamar felmérték és felismerték a video piacot, sok klasszikus film jogát vették meg, és komoly bevételekre tettek szert a tengerentúli értékesítésből.
Ahogy az lenni szokott a tulajdonosok látva a sikereket kissé szabadjára engedték a pénz kiáramlását. Több olyan filmet támogattak, amelyek nagy költsévetésű kasszasikereknek tűntek, de aztán komoly anyagi bukást okoztak. Az első komolyabb mellényúlás Tobe Hooper rendezése a Lifeforce (1985) volt, ahol 10 millió dollár körüli összeget bukott a stúdió.
Lifeforce (1985)
Az 1987-es év sem volt túl nyereséges a Cannon számára. Komoly pénzeket öltek Stallone új filmjébe az Over The Top-ba (Túl a csúcson, 1987), A Superman IV-be (1987), amely a sorozat leggyengébb része lett, valamint a Masters of The Universe-be (He-man, 1987) (Ez a film meglehetősen túlreklámozott volt, úgy hírdették, mint a 80-as évek Star Wars-a) amelyet Dolph Lundgren sem tudott megmenteni. Ezek a pénzügyi bukások csak az egyik szegmensét jelentették a Cannon gondjainak. Golanék két új moziláncot is vásároltak, valamint a megnövekedett stúdióigény kielégítésére bevásárolták az EMI-Thornt.
Golanék ebben az időszakban (és szerintem teljes működésük alatt) nem csak a pénzt hajszolták, hanem élvezték azt amit csinálnak. Ennek ellenére a siker keresése folyamatos próbálkozásra sarkallta őket. Golan igazi vágya az volt, hogy olyan sikereket érjenek el, amelyek megváltoztatják a Cannonról kialakult képet, hogy csak olcsó és meglehetősen kommersz filmekben utaznak. Ennek egyik példája Andrej Konchalovsky két filmje, az 1985-ös Akadémiai Díjra jelölt Runaway Train, valamint az 1986-os Shy People támogatása. A film főszereplője Cannes-ban elnyerte a legjobb női főszereplő díját. Szintén kiemelendő Schroeder, Akadémiai Díjra jelölt és kritikusok által is magasztalt alkotása, a Barfly és Jean-Luc Godard, King Lear (Lear király) című filmje, amelyeket szintén a Cannon támogatott. Legnagyobb sikerük a holland De aanslang (A merénylet, 1986) című film támogatása volt, mely megnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Akadémiai Díjat 1987-ben, ugyanabban az évben a Golden Globe-ot, 1986-ban a Holland és a Seattle-i nemzetközi filmfesztivált.
Golan az időszak végére már túlzott terveket dédelgetett a stúdió nagyságához képest. Évente megjelentek a Cannes-i filmfesztiválon, Golan kimondott-kimondatlan vágya az Arany Pálma elnyerése volt, ezzel együtt az a vágy, hogy a Cannon-t "komoly tényezőnek" ismerjék el. Rengeteg pénzt öltek filmjeik promóciójába, újsághírdetések tömkelegét vásárolták meg, hatalmas partikat adtak a sztároknak. Milliók folytak el.
A várt siker elmaradt, és a társaság jelentős anyagi nehézségekkel küzdött az évtized végére. Az 1987-ig tartó felívelést meredek lejtő követte, míg a pénzügyi vizsgálatok alatt levő cégből Golan kivált, magára hagyva Globust. A két tulajdonos ezután évekig nem beszélt egymással.
Barbarians (1987)
A Golan-Globus éra fontos részét képezte a Marvellel kötött szerződés. Pókember jogait is megszerezték és megkezdték az előkészületeket a film elkészítésére. A forgatókönyv többszöri átírása után lassan a stáb is összeállt, Scott Leva-t kérték fel pókember szerepére (az éppen feltörekvőben lévő Tom Criuse is az esélyesek között volt) Azonban a meglehetősen elhúzódó procedúrára végleg pontot tett a Masters of The Universe (He-man, 1987) és a Superman IV (1987) bukása.
A két tulajdonos szétválása után külön utakon járt. A Cannon-t a Pathé Communications vásárolta fel jelentős részben. Golan miután kivált a Cannonból a 21st Century Film Corporation vezetője lett. A fúziók és a szétszabdalás nem sok jót jelentett a Cannon számára, igazán nagy sikereket már nem értek el, nevükhöz fűződik ebből az időszakból az American Cyborg Steel Warrior, valamint a Deathwish IV Charles Bronsonnal.
Enter the Ninja (1981)
A két volt tulajdonos Golan és Globus 1992-ben Cannes-ban újra találkozott és beszélő viszonyba kerültek egymással. Golan nem hagyta abba a filmezést, több kisebb filmes társaságot indított, vagy szállt be vállalkozásokba, míg Globus visszatért Izraelbe és egy komolyabb moziláncot üzemeltet.
Jelenleg a Cannon Group legutolsó formájából a New Cannon Inc.-ből New Generation Films-é alakult.
A vélemények megoszlanak a Cannon Groupról, és azon belül is a két meghatározó egyéniségről Golanról és Globusról. Kommersz B kategóriás akciófilmek, sci-fik, egy-egy komolyabb alkotás. Mégis több milliós rajongótábor tart ki mind a mai napig filmjeik mellett. Az igazi nagyságuk azonban abban rejlik, hogy képesek voltak olyan munkamódszert kidolgozni, amely még a nagy stúdióknak is becsületére válna. Gyors forgatás, gyakran félig kész forgatókönyvvel, az értékesítés már a film elkészülése közben megtörtént, ezzel anyagi fedezetet biztosítva a további forgatáshoz és sorolhatnánk. Könnyedén ragadták meg a lehetőségeket, felkaroltak ismeretlen forgatókönyvírókat és színészeket is. Az ő kabárujjukból bukkant elő Michael Dudikoff és Jean-Claude Van Damme, jelentős szerepet játszott a stúdió életében Chuck Norris, Charles Bronson, valamint több filmet jegyeztek Sylvester Stallone-val.
Egy-egy szereplőjükkel további szerződéseket kötöttek, így filmjeik jelentős része folytatásfilm. Jegyzik a teljes American Ninja (Amerikai Ninja - Michael Dudikoff), a Death Wish (Bosszúvágy - Charles Bronson) szériát a második résztől, a Delta Force (Chuck Norris), a Texas Chainsaw Massacre 2 (Texasi láncfűrészes mészárlás 2 - Tobe Hooper rendezésében) és a Missing in Action (Ütközetben eltűnt - Chuck Norris) filmek részeit is.
Kiemelkedő filmjeik Chuck Norris főszereplésével az Invasion U.S.A. (Tomboló terror, 1985), The Delta Force (Delta Kommandó, 1986), valamint a stúdió egyik legsikeresebb filmje a Missing in Action (Ütközetben eltűnt, 1984).
Az egyik legismertebb sorozatuk az American Ninja (Amerikai Ninja). Golanék kedvelték a küzdősportos akciófilmeket, hogy csak néhányat említsünk: Ninja III - Domination (1984), Bloodsport (Véres játék - 1988), Kickboxer (1989), American Samurai (1992), Revenge of the Ninja (1983).
Missing In Action (Ütközetben eltűnt, 1984)
Az akciófilmektől teljesen elütő stílusban is megállták a helyüket. Táncfilmek terén komoly sikereket értek el. Legismertebb filmjük a Breakin' (1984), amely a stúdió egyik legjövedelmezőbb filmje is lett. az 1 millió dolláros költségvetést 38 millió dolláros bevétel követte, és természetesen a film kultsztátuszba kerülése. Próbálták megismételni a sikert egy gyorsan leforgatott folytatással, de a várt eredmény elmarad. A két szétvált tulajdonos kissé komikus vetélkedése is a táncfilmek területén teljesedett ki.
A nyolcvanas évek végén tombolt a Lambada mánia, nem csoda hát, hogy mindketten meg akarták lovagolni ezt a hullámot. Szinte egyszerre készítettek és mutattak be két filmet, az egyiket Lambada (1990) címmel a Cannon, míg a másikat Forbidden Dance (Lambada, a tiltott tánc - 1990) címmel a 21st Century Film Corporation. A Forbidden Dance-nek csak a plakátjain jelenhetett meg a Lambada kifejezés, mondatba foglalva a címet: The FORBIDDEN DANCE is lambada. Mivel a Cannon hamarabb jelentette be filmjét, így annak címét ő birtokolhatta. Egyébiránt mindkét film meglehetősen szerényen szerepelt a mozipénztáraknál.
Kijelenthetjük, hogy Golan és Globus olyan alapot teremtettek, amelyre sok mai rendező is támaszkodik. Filmjeik nagy része kultuszstátuszba került, ismertségük vetekszik a legnagyobb alkotásokéval. A videotékák sokat keresett darabjai voltak filmjeik és a televíziók ma is sikerrel tűzik műsorra egy-egy alkotásukat.
Több mint 300 filmjük közül mindenki találhat magának megfelelő kikapcsolódást egy könnyed másfél órára. Ha nem is kerültek a legnagyobbak közé, ahogy azt Golan mindig is vágyta, de helyük örökre ott lesz a film panthenonjában, működésük, tevékenységük megkerülhetetlen, ha a nyolcvanas évek filmjeivel foglalkozunk.
A nyolcvanas évek végén tombolt a Lambada mánia, nem csoda hát, hogy mindketten meg akarták lovagolni ezt a hullámot. Szinte egyszerre készítettek és mutattak be két filmet, az egyiket Lambada (1990) címmel a Cannon, míg a másikat Forbidden Dance (Lambada, a tiltott tánc - 1990) címmel a 21st Century Film Corporation. A Forbidden Dance-nek csak a plakátjain jelenhetett meg a Lambada kifejezés, mondatba foglalva a címet: The FORBIDDEN DANCE is lambada. Mivel a Cannon hamarabb jelentette be filmjét, így annak címét ő birtokolhatta. Egyébiránt mindkét film meglehetősen szerényen szerepelt a mozipénztáraknál.
Kijelenthetjük, hogy Golan és Globus olyan alapot teremtettek, amelyre sok mai rendező is támaszkodik. Filmjeik nagy része kultuszstátuszba került, ismertségük vetekszik a legnagyobb alkotásokéval. A videotékák sokat keresett darabjai voltak filmjeik és a televíziók ma is sikerrel tűzik műsorra egy-egy alkotásukat.
Több mint 300 filmjük közül mindenki találhat magának megfelelő kikapcsolódást egy könnyed másfél órára. Ha nem is kerültek a legnagyobbak közé, ahogy azt Golan mindig is vágyta, de helyük örökre ott lesz a film panthenonjában, működésük, tevékenységük megkerülhetetlen, ha a nyolcvanas évek filmjeivel foglalkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése